Nagyanyám

Harmincas éveimben - azaz mintegy 30 évvel ezelőtt - döbbentem rá  arra, hogy én egy tökéletes matriarchátusban nőttem fel. Velünk lakott apai nagyanyám, aki megszületésemkor már betöltötte a 70 évet. Tudjuk, egy gyereknek minden 30 fölötti felnőtt öreg. Őt soha nem éreztem, soha nem láttam igazán öregnek. Akkor sem, amikor egyetemre mentem és elkerültem otthonról, pedig akkor már 90 éves volt.

Édesapám volt a legkisebb gyermeke a felnőtt kort megértek közül. A parasztvilág íratlan törvényei szerint az ő feladata volt az idős szülők ellátása. Velünk élt nagyapám is, de ő meghalt, mikor én alig múltam 4 éves. Róla semmi érdemi emlékem nincs. Nagyanyám több mint tízszer szült, 9 élő gyereket hozott a világra. Közülük egyet elragadott a csecsemő halál. A többi nyolcat ismertem. Írom ezt, holott ketten meghaltak jóval születésem előtt. Mégis ismerhettem őket, mert nagyanyám róluk beszélt, mesélt nekem a legtöbbet – többnyire a temetőben a sírjaik előtt pityeregve.

A hat felnőtt testvér és családjaik - az én unokatestvéreim -, különös és számomra egyedi módon tisztelték és szerették nagymamát. A paraszti világban egyébként általam látott, csendes, többnyire csak a gesztusokon, mozdulatokon nyugvó viselkedésmódtól eltérően. Akkor furcsállottam. Most talán értem. Két világégést, forradalmakat megélve és túlélve megszülte, felnevelte, kiházasította őket. A családtagok pedig látták, hogy igazi jó embereket nevelt fel. Az egyébként nagyszájú, hőbörgő vejei, menyei is ’édesanyámnak’ szólították. Mert azt is tudták, mennyit dolgozott, szenvedett, ’miken ment keresztül’. Én sajnos, csak sejthetem. Mert mint minden gyerek, én se figyeltem oda mikor arról mesélt, hova jártak napszámba, mennyit gyalogoltak. Később meg, mikor kérdezhettem volna, csendben maradtam. (Még édesapám történetét sem ismerem. Még súlyosabb mulasztás.)

Amíg ereje engedte rendszeresen járt templomba. Nemcsak a vasárnapi nagymisékre, de ott volt a kora reggeli, vagy épp esti szertartásokon is. A családjának ebben is példát mutatott. Sokat imádkozott, rózsafűzért morzsolgatott. Tette mindezt nem magáért, a családjáért.