Hit

Abban, hogy most is írhatom e blogot döntő szerepe van az Istenbe vetett hitemnek. Ez érvényes egész életemre, de fokozottan az utóbbi 4 évemre. A műtétemet követően néhány hét alatt készültem el az Egy betegség története - a Hit ereje című írásommal, amely a Vigilia 2011. évi júliusi számában jelent meg. Akkor abban a hívőkhöz, de legalábbis a hit iránt érdeklődőkhöz szóltam.
A hitről nagyon nehéz bárkivel is igazán mélyen beszélni. A hívőkkel is nehéz, mert a hit a legmélyebb, legszemélyesebb tulajdonunk. A hit világán kívüliekkel - szándákosan nem ateistákat írtam - pedig reménytelen. Sőt, ennél mélyebben gyökerezik a feladat nehézsége. A mai nyelv, a szavaink erre alkalmatlanok, és ha érzéseinkről, tudásunkról akarunk beszámolni, azok rossz 'dimenziók'.
Az én hitem lényegét már sokan megfogalmazták. (Kialakult a világképem, mikor érzékeltem, hogy sokan mások hasonlóan fogalmaznak.) A 'tanult emberiség' világszemléletét meghatározó két fizikust idézem. Az egyik Isaac Newton.
"A Nap, a bolygók és az üstökös csillagok csodálatos berendezése csak egy mindenható és mindentudó Lény tervéből és csak az ő irányítása alatt keletkezhetik. ... az egész mindenség, amely nyilvánvalóan egységes terv szerint van berendezve, egy és ugyanazon Uralkodó birodalma; ebből következik, hogy az Isten valóban élő, bölcs és mindenható Isten, a mindenség fölött álló, végtenül tökéletes Lény. Úrnak, Istennek Mindenhatónak nevezzük."
A másik Albert Einstein, bár tudom, hogy az élete különböző szakaszaiban tett, a hittel kapcsolatos nyilatkozatait többféle módon értelmezik.
"Az én vallásom egy magasabb természetű, végtelenül szellemi lény alázatos imádása, aki még azokban a részletekben is kinyilatkoztatja magát, amelyeket a mi gyenge és korlátolt érzékszerveinkkel észrevenni képesek vagyunk. Isten-elgondolásom lényege a mély, intenzív meggyőződés, hogy létezik egy felsőbb Intelligencia, aki a kikutathatatlan világmindenségben nyilatkoztatja ki magát." (Darwin(!), Kelvin, Linné, Maxwell, Planck, Szent-Györgyi és sok más természettudós gondolatait is idézhetném, nem beszélve a költőkről, írókról, zeneszerzőkről.
Ugyanakkor primitív agyamnak 'kezelnie' kellett a felfoghatatlant. Ebben segít számomra a már kis gyerekként megismert római katolikus vallás.
Az utóbbi években egyre többet foglalkozom a hitemmel. A felfoghatatlan - szándékosan ismétlem - feldolgozásához fontos forrás Hamvas Béla Scientia Sacra műve.
Esetenként majd bemutatom egy-egy gondolatmenetét.