Esik az eső, a nyirkos hideg levegő a csontjaimig hatol.
Ugyanaz a hangulat lett úrrá rajtam, amit betegeskedő fiatal koromból jól ismerek. Ilyenkor nagyon gyakran Tóth Árpád verseket olvastam. Próbálom felidézni azt, amelyik a legpontosabban visszaadta akkor számomra az önsajnálattal is keveredő érzéseket. A net nem segít, mert a hangulatomat jellemző szavakra a kereső az ismertebb verseket (Eredj szerelem, szép sehonnai!, Jó éjszakát, Lélektől lélekig) dobja fel. De, megtaláltam a polcon az 1971-es kiadású kötetet. A Palace-ban... a vers címe. Aztán a neten is rátalálok (pl. http://vers-versek.hu/toth-arpad/a-palace-ban/).
A helyzet fintora, hogy a szomszédos találatok a Hotel Palace Hévíz - Wellness Hotelt ajánlják.
A verseskötetet gimnáziumi ballagásomra kaptam valamelyik rokontól, baráttól. Erről elmélkedni és írni talán érdemesebb és érdekesebb volna.
A hangulat sodor tovább.
"Testamentumot, szörnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni."
Félek, több a téma, mint az idő és az erő.
Szüleim, testvéreim, gyermekeim, asszonyaim, barátaim, tanáraim, hit, egyház, félelem, zene, tánc, sport, játék, matematika, Moszkva, szülőváros, József Attila, Márai, Füst Milán, Hamvas Béla - mind olyan 'téma', amiről szeretném leírni a gondolataimat. Elnézést a személyektől a téma megjelölés miatt!
Meglátjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése