Nagyanyám - az I. Világháborús hősi halott felesége

Anyai nagyanyámmal azt játszotta el a Sors, hogy az esküvőjén a pap előtt a hősi halottak tábláján szereplő egyik hús-vér embernek esküdött örök hűséget. Milyen gondolatok járhattak a fejében?...
Főleg, hogy ő a görög-, a párja római katolikus felekezethez tartozott.
Az ő életükről keveset tudok, pedig a szemben lévő zugban laktak, alig több, mint 200 méternyire tőlünk. Ritkán jártam hozzájuk - akartam írni, de ez így nem igaz. Anyu gyakran ugrasztott: - Menj már át nagyanyádhoz, hozzál vagy 3 tojást (egy bögre tejfelt...)! - Kérjél tőle egy fej karalábét és hozd el a zöldborsót - már biztosan kifosztotta! Nálunk is megtermett minden, de főleg zöldség, gyümölcs náluk mindig volt. Igen, még télen is a pincében, a kamrában homokba ágyazva.. Nekik ugyanis egy óriási hátsó kertjük volt, ahol mindenféle konyhai - és szántóföldi - növény megtermett. A mérethez annyit, hogy ott nem felástak egy-két kisebb parcellát hanem tavasszal és ősszel is szántottak, boronáztak stb. (Ezt sem tudom, mikor s hogyan jutottak ahhoz a szántóföldnyi kerthez?) Azt viszont tudom, hogy abban szorgoskodni csak nagyanyámat láttam.
A szokásos gyerek lustaság mellett nem szerettem odamenni, mert mindig le kellett győznöm a körülöttem ugráló és ugató kutyájuktól való félelmemet. Holott a kutya jól ismert, legfeljebb játszani akart velem. Mikor a kertkaputól megérkeztem a házhoz, ott szinte mindig csak nagyapámat találtam, cigarettázott, vagy csak szemlélődött a gangon. Miután elmondtam, mi járatban vagyok, a következő beszélgetés zajlott le.
- Hallod Hé!?  - Mit mond Kend, hallatszott a hátsó kertből? - A kis unokám jött egy pár tojásért. (Gyakrabban a nevemen szólított, de ezt is mondogatta, pedig én voltam a legnagyobb unokája.) Aztán hosszú percek teltek el, mire nagyanyám előkerült a kert mélyéről. Megsimogatta a fejem, majd együtt elsétáltunk a kamrába, a szakajtóból kivette a tojásokat, és gondosan bekötötte egy konyharuhába. - Óvatos légy velük! Mit süt anyád? Többnyire nem tudtam, de néhány óra múlva mindig megadtam a választ, amikor kóstolót vittem a frissen kisült kalácsból, tésztából.
A fentebb használt határozó azért ugorhatott be, mert ritkán beszélgettem velük. A leírt alkalmakkor szinte semennyit, ha meg olvasni mentem át hozzájuk a Szabad Földet, vagy a Kincses Kalendáriumot, akkor még kevesebbet.
Visszatérve a nagyszülők párbeszédéhez. Nagyapám is biztosan tudta, hogy hol vannak a tojások, hiszen egy idő után már én is tudtam. De, a kapcsolatuk szelleme, a köztük kialakult munkamegosztás szerint jártak el. Akkor ezt én kicsit furcsállottam, de merem mondani már akkor is azt éreztem, ez így jól van. Most pedig teljesen helyénvalónak találom.

Öt gyereket szült és nevelt fel. Az egyik fiú korán elhagyta őket. Az egész család nem tudta ezt kiheverni. A testvérek közül hárman még mindig élnek.
Ugyanabból  a parasztvilágból jött ő is, mint az apai ágon megismert rokonaim. Tőle mégis ízesebb beszédet, érdekes kifejezéseket hallottam. - 'Használjátok', mondta mikor a húsvéti locsoláskor a sonkát, vagy a sárga túrót kínálta.

Nagyapám halála az ő halálát is jelentette. Néhány hónappal később követte őt. Mindannyian tudtuk, ez így lesz.