Hit - orvosok - anya

Egy betegség lefolyásában mindig vannak könnyebb és nehezebb időszakok függetlenül annak súlyosságától, jellegétől. Az egyik nehezebb periódusom közben az idős bölcs rokonom mondta.

- Gyakrabban kellene olvasnod a saját írásodat, ami a Vigiliában jelent meg!

Arra utalt ezzel, hogy eltávolodtam a hitemtől, pontosabban annak az ott leírt erejétől. Igen, nem tudtam megőrizni a hitem erejének azt a szintjét. Nem könnyű, de élhető életet éltem, és elvesztettem a Mennyei Atya irgalmasságába, kegyelmébe vetett hitemet, ami csak a mindenek fölötti aktív bizalmon  alapulhat.

Említettem, hogy kiváló kezelő orvosaim mindegyikével olyan kapcsolatba kerültem, hogy a betegségemtől, annak állapotáról induló beszélgetéseink számomra nagyon megtisztelő módon nem egyszer az élet egyéb dimenzióiba való átruccanással folytatódtak. Remélni merem, hogy a félórás-órás beszélgetéseknek - gyakran a dolgozószobájukban - az ő számukra is volt hozadéka. Nevezetesen, hogy egy alapvetően racionálisan gondolkodó ember, aki érdeklődik, az emberi kultúra, filozófia, vallás iránt, hogyan kezeli, éli meg a betegségét. Így derült ki számomra, hogy mindannyian hívő, s ugyan különböző módon, de vallásukat gyakorló emberek. A sebész, a belgyógyász, az onkológus, a kardiológus, a radiológusok. A Teremtő jó kezekbe terelt.

Sirák 38    Orvos és betegség

„Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel,

imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged.

Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed,

Tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól.

…

De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is,

Ő se hiányozzék, mert rá is szükség van.

Van, amikor az ő kezében van az egészség,

Mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz,

Hogy munkája nyomán javulás álljon be,

S adjon gyógyulást az élet javára.”

A sok beszélgetés során, után értettem meg, hogy mekkora a felelősségük, mennyire keskenyek gyakran az ösvények, amin járni kénytelenek, s csak csodálni tudom, ésszel fel nem fogni, hogyan képesek naponta több tucat, emberi életeket alapvetően befolyásoló döntést hozni. "Mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz," - s kap segítséget.

Mindannyian egyetértettünk abban, ahhoz, hogy én az utóbbi években továbbra is tudtam dolgozni (oktatni, kutatni), képes voltam sportolni, szórakozni, a családi, haveri körökben örömömet lelni két tényező járult hozzá. Az ő - az orvosok - kiváló szakmai, empatikus munkája, és az én hitem, élni akarásom. Hogy mennyire gyarló, gyenge ember vagyok, képes voltam ennek a hitnek a napi erősítét elhanyagolni. 

A hét elején meglátogattam anyut. Tologattam az időpontot, nem akartam, hogy bizonyos tények fájdalmat, traumát okozzanak neki. De nem is titkolhattam el előle dolgokat, nem csaphattam be a saját édesanyámat.

Nem roppant össze. Azt nem tudhatom, belül mit élt s él meg. De, megtapasztaltam, milyen a hit valójában. Milyen az, amikor egy emberben semmilyen kétség nincs, mert számára a "Jézusom, bízom benned" mondat mindent jelent. A Mennyei Atya irgalmasságában, kegyelmében olyan szinten hisz, hogy néhány perc alatt képes visszaadni a teljes biblia lényegét. Sok-sok prédikáció meggyőző ereje együtt se érhetne a nyomába. Mikor átölel - mert ő vigasztal engem a 82 éves asszony - folyamatosan mondja.

- Hidd el! Jézus szenvedése, az Irgalmas Mennyei Atya kegyelme a teljes igazság. Az, úgy van! Bárki, bármit írt és mondott. Ebben higgyél!

Nem mondja, hogy akkor meggyógyulok, hogy minden rendben lesz. Nem beszél túlvilágról. Csak azt kéri, higgyek, úgy, ahogy hittem. Mert ő is emlékszik azokra az időkre.

Kedd este óta sok minden könnyebb. Apró csodák történtek velem.