Otthonomban pihenek, várom, hogy a lányom hozzon valami finom ebédet a menzáról - már eleve ellentmondás -, hallom csengetnek. A kiváló orvosaim egyike volt az. Meglepődtem, soha nem járt nálunk korábban. Indulóban a repülőtérre - épp Helsinkibe megy egy konferenciára - elugrott hozzám az ambuláns lappal és egy recepttel. Tegnap telefonon megbeszéltük, ott hagyja egy borítékban a nevemre megcímezve a klinika portáján, de most látta az indulásuk előtt, hogy nem mentem érte. Mindketten tudjuk, nem volt sürgős, most ebéd után terveztem, hogy érte sétálok. Nem tud becsapni, ahhoz már túl közel kerültünk egymáshoz. Nem, ő 'csak' látni akart mielőtt elmegy, hogy milyen állapotban vagyok!
Semmit nem teszek hozzá a fenti történésekhez. Mindenki ismeri a magyar egészségügy helyzetét, és mindenki átélte már a külföldi utazás előtti 'nyugodt' perceket. A tanár úrról viszont azt tudni kell, hogy a területén nemzetközileg ismert és elismert tudású gyógyító, kutató orvos. (Hányszor láttam leírva a hasonló tartalmú mondatot, hányszor hallottam bírálók, hozzászólók szájából, miközben minden szereplő tudta, az elvárt tudomány-metriai adatokon kívül az emberről és a teljesítményéről vajmi keveset tudunk.) A kivívott elismerés birtokában megtehetné, hogy csak külföldi betegeket, illetve csak külföldön gyógyít. Teszi ezt is. De továbbra is ellátja a szakrendelést, az ambuláns rendelést. Privilegizált pácienseként várakozva 'szemtanúja' voltam, mikor 40 percig vizsgálta az épp soron lévő beteget.
A kiváló orvosok között az egyik legkiválóbb. Azért az, mert a szaktudása mellett széles látókörű - hívő - ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése