Az előző bejegyzésnek az is lehetne a címe Nyilvánvaló problémák, amiket senki nem ismer. Legalábbis senki nem veszi őket előzetesen komolyan.
A házasságkötés pillanatában a gyerekek közül a legidősebbek jó eséllyel már a szülőktől külön élnek. Így volt ez nálunk is. Az enyéim ráadásul külföldön tartózkodtak. Viszont a fiatalabbak esetében - figyelembe véve a mai trendeket - nagy az esélye, hogy a mostohával egy fedél alatt indul a közös életük.
Ha voltak problémák, feszültségek, sérelmek stb. a régi kapcsolatrendszerben, azok egy része öröklődik az új kapcsolatokra is. (Az együttélés felerősítheti őket.) Majd ezek visszahatnak a régi kapcsolatokra. Ami biztos, ezek nem tűnnek el egyik percről a másikra, továbbá várhatóan megoldandó feladatokként megjelennek a mostoha kapcsolatban is. Sőt a szereplők az édes kapcsolat oldaláról úgy érezhetik, hogy nem is volt semmi probléma, azt az új szereplő, a mostoha megjelenése váltja ki. Ez elmehet odáig, hogy a gyerek úgy érzi, a mostoha miatt kevesebb figyelmet, szeretetet, segítséget kap.
Így volt ez nálunk a kisebbik mostoha lányom esetében többnyire rajta és rajtunk kívül álló okok miatt. Mindenesetre megoldásokat kellett keresnem, hogy jobb legyen az édesanyának, neki, nekem. Ugyanakkor azonnal külön feladatként megjelent, hogy soha ne érzékeljem, soha ne vetődhessen fel az édes gyermekeim részéről, hogy 'A mostohák több segítséget kapnak?'
Egy mostoha szülő-gyerek kapcsolat nélküli házasságban is felvetődik, kinek kell kapnia s miért a legtöbb segítséget? Erre a szülőknek mindig oda kell figyelni, de van egy vezérfonal, ami mentén célszerű haladni, s azt hiszem általában így is tesszük. Mikor az megoldható azonos segítséget kell biztosítani, ha nem akkor az, aki leginkább rá van szorulva, a legesendőbb az adott életszakaszban. Ez rövid idő múlva már teljesen más is lehet. Ezt nálunk így is hozta a Sors, és így eloszlott a másik mostoha gyanakvása, hogy miért ő a mostohák közt az utolsó? De, maradtak nem megoldott problémák.
Én új férjként, mostoha apaként, mostoha vejként mindvégig ugyanazon elvek mentén haladva ugyanúgy próbáltam segíteni mindenkinek. Ez többnyire eredményes volt, esetenként nem.
Nagyon igyekeztem, de nem voltam jó mostoha, minden anyagi, emberi segítségem ellenére, abban az értelemben, hogy nem tudtam mindig mindenkinek megfelelni. Évek elteltével ezt be kellett látnom. Nem azonos módon értékeltük a problémákat az új családom tagjaival, nem egyformán tudtunk következetesek lenni az egyes feladatok közösnek induló megoldási folyamatában. Gondolkodásmódunk, értékrendünk különbözik. Mindezen enyhít, hogy a feleségemmel mind a mai napig úgy gondoljuk és érezzük, a Sors ajándéka, hogy találkoztunk, s társai lehetünk egymásnak.
Nagyon igyekeztem, de nem voltam jó mostoha, minden anyagi, emberi segítségem ellenére, abban az értelemben, hogy nem tudtam mindig mindenkinek megfelelni. Évek elteltével ezt be kellett látnom. Nem azonos módon értékeltük a problémákat az új családom tagjaival, nem egyformán tudtunk következetesek lenni az egyes feladatok közösnek induló megoldási folyamatában. Gondolkodásmódunk, értékrendünk különbözik. Mindezen enyhít, hogy a feleségemmel mind a mai napig úgy gondoljuk és érezzük, a Sors ajándéka, hogy találkoztunk, s társai lehetünk egymásnak.
Ennek a bejegyzésnek az is lehetne a címe Hétköznapi feladatok, melyek teljes körű megoldása nyilvánvalóan lehetetlen. Én évekig törekedtem ennek az ellenkezőjére.
Mostoha sorsa van a Mostoháknak!
Mostoha sorsa van a Mostoháknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése