A teremtő úgy akarta, hogy életem záró szakaszában mostoha apaként is helyt kell állnom.
Nagyon nehéz 'szerep' a maga spcifikus jellemzőivel, amihez társulnak a valós élet valós feladatai. Igyekszem jól szerepelni.
A válás a gyerekeket hogyan viseli meg - tesszük fel a kérdést? Az egyik standard válasz, hogy a nagyobbakat kevésbé. Már ez sem igaz, ha a 'nagyobb' a legalább 16 évet elért gyereket jelenti. Ha az új házasságok esetében kérdezzük meg, hogyan viseli meg a gyerekeket az új kapcsolat, akkor állítom, a nagyobbakat talán a legjobban.
Nem konkrét helyzetekről és azok megoldásairól fogok beszámolni. A problémák bonyolult rendszert alkotó világát szeretném leírni, azt, amelyik közel azonos, minden új házasság esetén. A konkrétumok az általános törvényszerűségek szemléltetéseként szolgálnak. (Továbbá, szó szerint az én szociális problémáim.)
Adott egy férfi, akinek közel 30 éves kapcsolata tönkrement, a házasságukat felbontották. Ebben a házasságban született egy fiú és egy lány gyermek. Másrészt, adott egy nő, akinek közel 20 éves kapcsolata tönkrement, a házasságukat felbontották. Ebben a házasságban született két lány gyermek.
A férfi és a nő egymásra találnak, megszeretik egymást, és úgy döntenek a hátra lévő életükben új lapot nyitnak, együtt élnek tovább. Erről a lépésről bizonyára már előzetesen tájékoztatják a közvetlen vér szerint hozzátartozókat - gyerekeket, szülőket -, de a döntés csak az övéké. Azt szerintem senki nem méri fel, hogy a sajátjuk mellett azonnal generálnak 4, 5, vagy még több új kapcsolatot a saját maguk és a közvetlen hozzátartozóik számára. (Esetünkben ez a gyerekek, szülők számára 4, illetve 5 új kapcsolatot jelentett, mert édesapámat már korábban elvesztettük.) Szeretteink, akik felnőtt emberek (ismétlem, szüleink, gyerekeink) nyakába szakad összességében mintegy 40-50 új kapcsolat. Nem kérték ezt, nem vágytak erre, nem hiányzott ez nekik. Persze, ne legyünk igazságtalanok, a kapcsolat- dzsungelből csak töredékük válik majd élővé. Jellemzően a szülő - mostoha gyerek kapcsolatok. Másrészt a kis család tagjai gyakran már előzetesen elmenekülnek azzal a megfontolással, hogy ez a fiam, lányom, az anyám, az apám döntése, a problémákat majd oldják meg együtt. A nem is annyira ifjú pár tagjai pedig úgy gondolkodnak, én a nőt, a férfit szeretem, ezért kötöttem össze vele az életemet, és nem a teljes családdal akarnak, szeretnének együtt élni. Eddig az új kapcsolatokról beszéltem. Mindeközben az új család minden tagjánál megmaradnak az 'édes' szülői-, gyermeki-, testvéri kapcsolataik - olyanok, amilyenek. A gyermekek jellemzően a párválasztás, család alapítás, pálya kezdés, egzisztencia teremtés életszakaszban vannak. (Azt külön érdemes lenne megvizsgálni, hogy az ifjú házasok mennyire és hogyan építik le az előző házasságuk romjait.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése