Barát

A másik gyerekkori barátomat sokáig nem szerettem. Okosabb, erősebb, de főleg érettebb volt nálunk. A tanítók, tanárok nyugodtan rá bízhatták az egész osztályt. Nem egyszer meg is tették. Részéről mindez még fokozottabb figyelemben, valós érdeklődésben, segíteni akarásban nyilvánult meg irántunk, osztálytársai iránt. Adott volt egy pozitív jegyekkel jellemezhető szerep, amibe ő belekerült, amit adottságai, képességei alapján kialakítottak számára. Másrészt ott voltam én a kis kamasz, aki valahol tiltakozott ez ellen. Aztán ráadásul észrevettem, hogy mi versenyzünk egymással. Pontosabban versenyeztetnek bennünket a felnőttek. Hogy ez nem utólagos belemagyarázás, az később az egyik osztálytalálkozó során bizonyítást is nyert. Téma volt tanáraink között, melyikünk fogja nyerni az ilyen versenyt, ki fog jobban szerepelni az olyan vetélkedőn, sőt polemizáltak azon, ki fogja többre vinni az életben? Nos, anélkül, hogy mindezt minősíteném, jelentem sokra vittük - igaz különböző értelemben. (Most, hogy szerénytelenül leírtam, bizonytalanná is váltam, hogy a mai értékrend - ha van ilyen - szerint is igaz-e az állításom...) Mikor meg a szüleim is elkövették a szokásos hibát - amit bizonyára sokan a gyerekeink esetében -,hogy az én eredményes, vagy épp nem annyira sikeres szereplésem mellett egyből arra kérdeztek, hogyan szerepelt Ő? Nos, akkor nem tereltek a később kialakuló barátság felé.

Aztán a gimnáziumi évek mindent átalakítottak. Továbbra is eminens tanulók voltunk, de már nem makulátlanok. Még fontosabb, hogy kibővült a szereplő gárda új fiúkkal, lányokkal, akik nem egy tárgyból jobbak voltak, mint mi. A fent leírt féltékenységemet, irigységemet tápláló környezet eltűnt. A barátom érettsége, időnkénti atyai gondoskodása egyáltalán nem zavart, csak az érdek nélküli érdeklődést, odafigyelést, egymás kölcsönös elismerését tapasztaltam. 

A barátom sokat dolgozott a ház körüli munkákban, illetve a szőlőjükben. Tudtam, hogy édesapja a helyi igényeket messze meghaladó színvonalon 'borászkodott', és ez szinte mindennapi munkát igényelt. Tudtam, de nem értékeltem, nem értettem. 

(Számomra a böszörményi bort már jóval korábban definiálta a szomszédunk bora. Ő egyszer-kétszer látva, hogy a kisfiú vacog a hidegben "Gyere gyökös, igyál egy kis jó bort, mindjárt nem fogsz fázni!" felkiáltással megkínált egy pohár borral. A pohár eleve matt volt, a bor pedig a hideg savó színéhez és ízéhez hasonlatos ismeretlen valami. Jó kis direkt termő szőlőkből  farigcsált némi metilalkoholt is tartalmazó gyenge alföldi bor. A 'lenyomata' halványításához évtizedek borkóstoló serege se volt elég.)

Épp ezért vált ütős történetté, hogy a Kertészeti ismeretek tárgyból ásásra közepest (3) kapott. Ő, aki naponta végzett kerti, kertészeti munkát, s ha időre fel kellett volna ásni egy-egy azonos méretű parcellát, akkor a barátom a csoport maradék 11 tagját biztosan legyűrte volna egyedül. Indoklás: "Nem jól tartod az ásót."

Az egyetemre Moszkvába jelentkezett. Kalandvágyát mutatja, hogy miközben mi itthon építőtábor címen valamely csatorna  már kész rézsüjét simogattuk, ő bevállalt egy több hónapos munkát a Bajkál-Amur-Vasútvonal építésében. A kiváló minősítésű diploma megnyitotta előtte az utat a pénzügyi világ legjobb állásaihoz. Bizonyos állások elnyeréséhez akkor és ma is a megfelelő háttér intézmények előzetes 'kontrollja' szükséges. Meg is jelentek az illetékes személyek a böszörményi családi ház környékén, és tájékozódtak a szomszédoknál. A bevezető érdeklődő mondatok után rátértek a lényegre. 

- Mondja bátyám, jól ismeri XY-ékat? - Meglehetősen jól, már nagyapáink is szomszédok voltak. - Aztán miféle emberek? - Rendes, dolgos emberek ezek, nem kommunisták!

Szüleit korán elvesztette, így aztán még nagyobb részt kellett vállalnia két testvére segítésében. Sok mindenért kárpótolta a Sors azzal, hogy igazi társra talált feleségében, és ahogy felnevelték, elindították saját útjaikra két szép nagy fiukat.

Nekem is sokat segített apróságokban, de akkor is, amikor életem nehezebb periódusait éltem.

A barátom most is érettebb nálunk. Az érdek nélküli odafigyelése, gondoskodásra hajló természete mély emberi érzéseket takar. Már nagyon régóta nem zavar. Ha mégis zavarna, akkor adja a Teremtő barátom, hogy legyen kit zavarnod még néhány évig!