Egy picit haladok tovább az általam készített Hamvas Béla 'kivonatok' - ld. korábbi bejegyzéseim - bemutatásában.
Indiában
az őskori hagyománynak kétféle fajtáját különböztetik meg. Az egyik: a
kinyilatkoztatás. A kinyilatkoztatás a világgal együtt keletkezett. A másik: a
tulajdonképpeni hagyomány, az, ami
kezdettől fogva emlékezetes. Ez az istenek
létére vonatkozó képek és az emberi életre vonatkozó törvények, szabályok,
történetek, vélemények, tanítások gyűjteménye. Az elsőt srutinak, a másodikat szmritinek hívják. A kinyilatkoztatás feljegyzése
tilos volt, a mítosz és a törvény hagyományának szövegébe rejtették. Az egyes
szavaknak és eseményeknek titkos értelmezése volt, amit csak a beavatott
ismert. A héber szent könyvben a kozmogónia és a pszichológia a tanítványok
számára hozzáférhető volt. A harmadik réteget csak a főpap és a király ismerte.
A szent könyvnek azonban negyedik rétege is volt. A Misna azt írja: „A teremtés
teljes történetét egy nemzedékben csak két embernek szabad elmondani; a
Merkabát pedig csak egyetlenegynek, de csak olyannak, aki elég éles
gondolkozású, s az utalásokból és célzásokból saját maga kitalálja.”
Miért kell a kinyilatkoztatás értelmét elrejteni? Annak az életnek, amit az ember az anyagi természetben él, intenzitása igen csekély. Olyan csekély, hogy egészen kevés tudás, egészen kicsiny erő, az anyagi természetnél csak alig nagyobb intenzitás is megzavarja, sőt pályájából ki is veti. Az igazság beavatás nélkül veszély. Mert a kinyilatkoztatás tudása a világ teremtésének erőit részben felszabadítja, s kellő előkészítés nélkül ezek az erők a be nem avatottat és fel nem ébresztettet elemésztik.
Miért kell a kinyilatkoztatás értelmét elrejteni? Annak az életnek, amit az ember az anyagi természetben él, intenzitása igen csekély. Olyan csekély, hogy egészen kevés tudás, egészen kicsiny erő, az anyagi természetnél csak alig nagyobb intenzitás is megzavarja, sőt pályájából ki is veti. Az igazság beavatás nélkül veszély. Mert a kinyilatkoztatás tudása a világ teremtésének erőit részben felszabadítja, s kellő előkészítés nélkül ezek az erők a be nem avatottat és fel nem ébresztettet elemésztik.
Csuang-cét
egyszer valaki meglátogatta és a tao titkát kérdezte. A Mester elmondta
tudását, s mikor az ember elment, az egyik tanítvány így szólt: a legnagyobb
titkokat még soha ilyen egyszerű szavakkal nem magyaráztad meg. Csuang-ce
elgondolkozott és azt válaszolta: egész életére szerencsétlenné tettem.Azt a
jelenséget, amikor a nehéz anyagi természetbe a magasabb világ betör, a
természetet megrázza, ennek ellentmond, ezt magához ragadja s a természet
rendjét egy pillanatra saját magasabb rendjének erejével megváltoztatja,
hívják: csodának. A csoda az anyagi
világnál magasabb és mérhetetlenül erősebb világ megnyilatkozása, amelyben
a durva és nehéz anyagi rend egyszerűen megolvad. A kinyilatkoztatás szavaiban
rejlő értelem ilyen, az elő nem készített ember számára életveszélyes intenzív
erőkkel telített lét megnyilatkozása, s ez csak akkor elviselhető, ha a tanulás
és gyakorlat az embert befogadására alkalmassá teszi. Egyébként kibírhatatlan.
A kinyilatkoztatás minden őskori népnél más
és más magyarázó kiegészítésben feloldva él. A hagyományos magyarázó
kiegészítés akár mítosz, akár nem; a hindu szmritivel végeredményben azonos.
Arra a metafizikára, amit a Véda nyomán kiépítettek, valamilyen alakban minden
hagyománynak vissza kell térnie. Azt a
pillanatot, amikor a halhatatlan örök lélek misztériumában elkövetkezik a
fordulat, amit a Véda májának hív, a
népek úgy hívják, hogy: a világ teremtése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése